Látványoságok 

Borvizforrás 

Csíki-medence borvízforrásai

Csíkszék földjét északon a kristályos kőzetekből felépült Gyergyói-havasok, a Nagy- hagy más-hegy ség, a Naskalat-hegycsoport, keleten a kárpáti homokkő rétegekből álló Tarkő-hegység és a Csíki-havasok, délen a szintén kréta korú flis homokkő rétegek­ből kialakult Torjai- és Bodoki-hegység valamint a Csomád-Büdös-hegycsoport vul­káni kőzetei alkotják. Nyugaton a hosszan elnyúló Hargita-hegység uralkodóan ande­zit kőzetekből álló vulkáni építményei sorakoznak.

A Felcsíki-, Középcsíki- és Alcsíki- medencesort vastag vulkáni piroklasztit törmelék, tavi üledék és folyóvízi hordalék tölti ki, amelyben gazdag szénsavas víztároló rétegek alakultak ki.

A Csíki-medence hossztengelye mentén előforduló szénsavas ásványvizek egy része enyhe termalitást mutat.

A kristályos és a flis homokkő rétegeiből feltörő, sós és kénes borvízforrások általában alacsony vízhozamúak. Csíkszék a Székelyföld egyik borvizekben leggazda­gabb vidéke.

zeteváraljai víztározó (románul Barajul Zetea, am. „zetalaki gát”) Romániában, Erdélyben, Hargita megyében, Zeteváralja közelében található. A Nagy-Küküllő felső szakaszának egyetlen mesterséges tava. 

Építése 1976-ban kezdődött, és 1992-ben fejeződött be. A cél árvízvédelem és folyószabályozás volt, de a helyiek energetikai, idegenforgalmi és környezetvédelmi célok szolgálatát is remélik tőle. Az építés során kb. 3 millió m³ földet mozgattak meg, több mint 70 000 m³ betont használtak fel. A munkálatokat közel 300 ember végezte. A vízgyűjtő tó jelentősége akkor látható igazán, amikor például a közeli Nyikó mentén az évente ismétlődő árvizek tetemes anyagi károkat okoznak. 

A víztározó egyrészt védi a völgymenetben elterülő településeket a levonuló árvizektől, másrészt tartós szárazság esetén biztosítja a Nagy-Küküllő megfelelő vízhozamát. 

Az Y-alakú víztározó 49 millió köbméter vizet tud befogadni, a mesterséges tó hossza 2,6 km, amelyből 1,4 km az egykori Nagy-Küküllő hosszában terül el. A vízfelület szélessége 400–800 méter, a két elágazásban, a Nagy-Küküllő és a Sikaszó mentén pedig 150–200 m között váltakozik

Homoródszentpáli halastavak! Székelyudvarhelytől 16 km-re délkelet irányba haladva, a 131-es és 134-es megyei utak kereszteződésénél, találjuk a mindössze 500 lelket számláló kis székely települést Homoródszentpált, melynek határában terül el Székelyföld, Hargita megye egyik legismertebb halgazdasága, horgásztava.

A kialakítás ötlete onnan ered, hogy a terület évszázadokon át mocsaras jellegű volt, mivel geológiai talajszerkezete alapján alsó Kréta kori mészkő és sólap találkozásánál levő vízzáró rétege közel a felszínhez helyezkedik el. 
A sós mocsár eltűnésével és a halastavak megjelenésével a terület élőhelyekben gazdagodott és élővilága az idő múlásával egyre színesebbé vált. 

Gyilkos-tó és Békás-szoros

https://www.szekelyfoldiinfo.ro/Menu/bekasi_szoros-prezentacio_kepekben-turisztikai_attrakciok-szallas-helyek-terkep-a_kornyek_turisztikai_latvanyossagai-szallasai-bekasi_szoros.html
 A Gyilkos-tó (románul: Lacul Roșu, régi magyar nevén: Veres-tó) egy természetes torlasztó a Hagymás-hegységben, a Keleti-Kárpátokban, Hargita megye északkeleti részén. 1837-ben keletkezett egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében. A tó visszahúzódóban van, a visszamaradó kisebb tavak elláposodnak. A Gyilkos-tó fölé emelkedik északon a Kis-Cohárd (1344 m) sziklája. A környék és a Gyilkostó üdülőtelep közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozik. 

Szent Anna-tó (románul: Lacul Sfânta Ana) egy krátertó az Erdélyi Csomád-hegység (Hargita megye) egyik kialudt vulkáni kráterében, Tusnádfürdőhöz közel. Része a Mohos Természetvédelmi Területnek, amely a Csomád két kráterét foglalja magába. A másik kráterben a Mohos-tőzegláp található. A tó Sepsibükszád felől közúton is megközelíthető. 

A tó felszíne 0,22 km², alakja közel kör alakú, medre, amely az egykori vulkán krátere volt, tölcsér alakú. A víz planktonmennyisége és sótartalma alacsony (32 mg/liter), ennek ellenére a fenékre lerakódott feketésbarna iszap miatt a tó zavarosnak tűnik. 

A Szent Anna-tó vízgyűjtő területe kicsi, semmilyen kapcsolatban nincs a helyi vízrajzi hálózattal, főleg a csapadék táplálja. Nincs közvetlen lefolyása, a víz csak a földbe szivárog el és bukkan fel később források formájában a vulkán külső részén. A csapadékmennyiség a tónál 600–700 mm/év, a lejtőkről lefolyó víz 1000–1500 mm, a víz párolgása pedig 500 mm körüli. Ezek szerint a vízszintnek évi 0,5 milliméterrel növekednie kellene, de a föld alatti lefolyás miatt csökken. 1867-ben a legnagyobb mélység 12 m volt, 1907-ben 8,5 m, jelenleg pedig 7 m. Ezt a folyamatot a meder feltöltődése és a növényzet terjedése okozza. Néhány évtized múlva, előreláthatólag az egykori Mohos-tó sorsára jut, helyén nem marad más, csak egy láp. 

Medve-tó (románul: Lacul Ursu): Romániában, Erdélyben, Maros megyében, Szovátán található sókarszton létrejött heliotermikus tó, 1875-ben keletkezett, a világ legnagyobb heliotermikus tava. Alakja kiterített medvebőrre hasonlít, innen származik a neve. Sótartalma a felszínen 100 g/l, mélyebben 220-300 g/l. Vize a helioterm jelenség következtében 35°C-ra is felmelegszik 2 méter mélységig; de a tó kialakulásakor legmelegebb rétegében 80°C-ot is mértek. Hőmérséklete a beömlő édesvíz és a fürdőzők miatt csökkent. A tó vizét a múlt század óta használják a meddőség gyógyítására, de ajánlják különböző reumatikus és gyulladásos betegségek kezelésére is.
  A tóban rejlő lehetőségekre először Sófalvi Illyés Lajos földbirtokos figyelt fel, aki 1900-ban hivatalosan megalapította Felső-Szovátát. Ennek okán a Medve-tavat először Illyés-tónak nevezték. Az 1902-es fürdőkalauz már “Illyés-féle Medve-tavat” említ, csak később, 1910 után hívták Medve-tónak, egy kiterített medvebőrre hasonlító alakja miatt. 

A Bözödújfalusi-víztározó (vagy röviden Bözödi-tó, románul: Lacul Bezid) egy mesterséges tó Romániában, Erdélyben, Maros megyében, a Küsmöd folyón, a Kis-Küküllő egyik bal oldali mellékfolyóján. A tó helyén állt Bözödújfalu, amelyet a víz elárasztott, és ma már csak néhány romos állapotban levő épület maradt meg a faluból. A hivatalos álláspont szerint a tavat árvízvédelmi célból hozták létre, de sokak szerint a tervezett romániai falurombolás előhírnökének számított. A gátépítés 1975-ben kezdődött, 1977-ben leállt, de 1984-től újra beindult, és 1992-ig a tó vízszintje elérte a jelenlegi magasságot. 

Eredetileg ideiglenes víztározóként kezdték építeni, amely csak az árvízhullámot fogta volna fel, és nem árasztotta volna el Bözödújfalut. Építése alatt az egy bizonyos határérték alatti beruházásokat rendeletileg leállították. Ahhoz, hogy a munkálatokat folytathassák, a gátat áttervezték, és a mögötte létrejött mesterséges tó medrébe Bözödújfalu is belekerült. 

A gát 625 m hosszú és 28 m magas. 

Szejkefürdő Székelykapu-múzeum (szabadtéri múzeum)Székelyudvarhely szabadidő-központja és üdülőtelepe. Neve szorosan összefonódik Orbán Balázs nevével, akit ide temettek el. Ivókúrára alkalmas petróleumos borvize, kénes melegfürdője, mofettája (gőzölője), gyógyiszapja van – s mindez egy helyen, az enyhe, kellemes mikroklímájú Sós-patak kies völgyében. Itt rendezik immár két és fél évtizede a Szejke folklórfesztivált, Románia élő hagyományainak bemutatóját (Szejke Nap). Szejkefürdő szabadtéri színpadán tartott folklórműsormindenév júniusának egyik érdekes színfoltja. 1998-ban a 32-dik “Szejke Nap” alkalmából több népi együttes (ukrán, lipován, török, magyar, székely, cigány) mutatta be táncait, művészi műsorát.

Orbán Balázs sírja és emlékműve

Orbán Balázs (1829-1890) a legnagyobb székely, író, történész, etnográfus, publicista és közéleti személyiség sírhelye és emlékműve a Borvízoldalban van. A legnagyobb székelyt végakarata szerint az egykori birtokon, a szejkefürdői domboldalban helyezték örök nyugalomra. A kopjafás-féldomborműves síremléket, az Orbán Balázs bronz arcképével Orbán Áron székelyudvarhelyi szobrászművész-tanár tervei szerint építették (1969).

Székelykapu-múzeum (szabadtéri múzeum)

 Csiksomlyò
A települést 1335-ben Sumlov néven említik először. 1352-ben már biztosan volt temploma. Az egykori Csíksomlyói gótikus templomot 1442 és 1448 között ferencesek építették a korábbi templom helyén Hunyadi János marosszentimrei győzelmének emlékére, a Sarlós Boldogasszony tiszteletére. 1530-ban és 1649-ben kápolnát építenek hozzá. 1553-ban, 1601-ben, 1661-ben, 1694-ben és 1705-ben ellenséges hadak dúlták fel. A súlyosan megrongált templomot 1802-ben le kellett bontani. A mai kegytemplomot 1802 és 1824 között építették barokk stílusban, belső berendezésének kialakítása 72 évig tartott. Madonna-szobra a 16. századi fafaragóművészet remeke, 1515 és 1520 között készülhetett, a korabeli Madonna-szobrok közül ez a legnagyobb. A templom melletti kolostorban 1630-ban már volt középfokú oktatás. A mai kolostorépület 1773 és 1779 között épült, könyvtára számos ősnyomtatványt őriz. 1876-ig Csík-, Gyergyó- és Kászonszék közigazgatási székhelye volt. Csíksomlyóhoz 1850-ben Várdotfalvát, 1941-ben Csobotfalvát csatolták. 1959 óta Csíkszereda északkeleti külvárosa 

A mintegy 8000 négyzetméteres területen látogatóink figyelmébe ajánljuk:

• szabadtéri kiállításunkat, amely Erdély több mint 60 legjelentősebb várának, erődtemplomának, kastélyának és más műemléképületének makettjét mutatja be
• ezek többsége a nemzeti örökség, illetve az UNESCO Világörökség része;
• az országban egyedülálló Mini Székely gőzösön történő körsétát;
• a bivalyosszekeres sétakocsikázási lehetőséget;
• a Borvízmúzeumot;
• Székelykapu-kiállítást;
• az Orbán Balázs Látogatóközpontot;
• játszóterünket.